23.
Ha az elmúlt százötven évben a németeknél gyökeres változás történt, akkor azt Európa is megérezte. Egy hónappal a választás előtt igazából mindenki arra kíváncsi, hogyan fog szerepelni a sok egyforma párt között a karakteres AfD, amelyre egyfelől a mumus szerepét osztották, másfelől
éppen különbözőségük adhat reményt azoknak, akik szerint rossz irányba haladnak a dolgok.
Az AfD kétségkívül legkeményebb vállalása, a szélsőségekről való nyenyergések közepette az egyetlen tényleg fajsúlyos felvetése: csakugyan kiléptetnék-e Németországot az EU-ból?
Vajon elképzelhető-e olyan erő kormányra kerülése, amely az alapvető status quót nem fogadja el?
Az Osztrák-Magyar Monarchia idején voltak ugyan ellenzékiek, akik nem fogadták el a kiegyezést, de nem nyerhettek, hiszen az a dualizmus bukását jelentette volna. Amikor 1905-ben mégis győztek, a király nem volt hajlandó kormányzati megbízást adni nekik. A kommunizmusban ezt még egyszerűbben oldották meg; nem is alakulhatott olyan párt, amelyik a magántulajdonon alapuló gazdaságot akart, hiszen nem lehetett felborítani egy felboríthatatlan állapotot.
Az AfD ezért nem nyerhet. Ha mégis megtörténne, az alapjaiban rajzolná újra a vonalakat Európában.
Persze, bizonyos időközönként szokott ilyen lenni, aztán vagy jobb lesz vagy rosszabb.
Ungváry Zsolt írása a mandiner.hu-n.
