2026. júl.
27.
Felidézés 2. - Medve

FELIDÉZÉS 2.
Amikor a politika történelemmé válik. 
Korábbi Jobbszél-jegyzetek emlékeztetnek a múltra.
Az alábbi írás 2017.12.06-án jelent meg a Demokratában:


Az Európai Unió egyik keleti tagállamában igen elszaporodtak a medvék, és mind több kárt okoznak. Nem pusztán az anyagi értékekre jelentettek veszélyt, hanem olykor az emberéletre is. Amikor az ország politikusai ennek tarthatatlanságára felhívták Brüsszel figyelmét, az EU központjából kioktató üzenetet kaptak: „Intézzék el, mi közünk a kendtek medvéihez ott a távoli végeken, az már nem is Európa!”

A helybéli lakosok morgolódtak, mert a mackók már a házak között grasszáltak, olykor csoportos erőszakra vetemedtek, felborogatták a kukákat és az utcán háltak. Betörtek a lakásokba, terrorizálták a nőket és megették a vinétát. Egy nyugati képviselő foghegyről odavetette: „Hát lőjék le a dögöket!” Erre azonban felhördültek az állatvédők. Szó sem lehet róla, egyetlen medvének sem görbülhet a szőre szála sem.

Na de valamit mégis kell tenni! A helyi rendőrség már nem volt képes megbirkózni a feladattal, a gyerekek féltek kimenni a játszótérre, a lányok-asszonyok minden sötét zugban medvét gyanítottak. „Előbb-utóbb kitúrnak az otthonunkból minket”, panaszkodtak.

Az áldatlan állapotoknak az vethet véget, ha az EU-n belüli szolidaritás eszméjét alapul véve a vadakat széttelepítik a többi tagállamba. Ezért létrehoztak egy bizottságot, amely kvótarendszert dolgozott ki a kártékony jószágok szétosztására. Ez alapján Amszterdamba például 12, Párizsba 17, Berlinbe 20 medve került, de még Velencének és Santiago de Compostelának is be kellett fogadnia 2-2 állatot. A mackók persze nem vették tudomásul az erőszakos áttelepítést, megpróbáltak fás területekre menekülni, így került kvótán felül mackó a Bois de Boulogne-ba, a Városligetbe (ez később beszökött az állatkertbe), a Práterbe és a Villa Bor­ghesébe is. Néhány garázda tányértalpú felmászott az Eiffel-toronyba, mások Schönbrunnban randalíroztak.

A marseille-i polgármester kétségbeesetten fakadt ki:

– Mi közünk nekünk a Kárpátok medvéihez? Mi sem küldjük a volt gyarmatainkról bevándorló négereket hozzájuk!



https://demokrata.hu/velemeny/medve-100441/

2026. júl.
26.
Hal áll L-en (1. rész)

A teljes regény itt, a honlapon!

Ungváry Zsolt: Hal áll L-en

A főhősnek, Nagy Elemérnek végtelen és korlátlan a fantáziája. Annyira, hogy sem az olvasó, sem ő maga nem tudja, hol ér véget a valóság és kezdődik az elképzelt világ. Annyira, hogy a valóság talán nem is létezik...
 
 
(...) "Kedves ismerősöm egyszer erre azt mondta: van egy olyan emlékképe, hogy rohan valami sötét folyosón, és egyszer csak már ott is van a petesejtnél, és örömmel egyesül vele. Megkérdeztem, olyan emlékképe nincs-e, hogy várakozik mint petesejt, s akkor hirtelen felbukkan valahonnan egy erőszakos spermium. Döbbenten nézett rám:
- Nem vagyok skizofrén!”
 


[ Tovább... ]
2026. júl.
25.
Jogalkotás (Jobbszél)

(...)

A társadalom egészséges működése érdekében, valamint a diktatúra elharapódzásának veszélye miatt korlátozzuk az egy-egy pozícióban eltölthető időt vagy feladatot. A tanárok általában 15 év után kiégnek, ezért el kell őket bocsátani, és – természetesen megfelelő átképzés után – más munkakörben alkalmazni. Egy szívsebész legfeljebb nyolcvan műtétet végezhet el, ezt követően át kell mennie az ortopédiára, nehogy kialakuljon valami szívsebészklán. Aki már legalább 50-szer játszott a labdarúgó-válogatottban, adja át a helyét a fiataloknak. Ne léphessen senki se hatvanszor vagy ne adj’ isten százszor pályára a címeres mezben, miközben sokaknak ez egyszer sem adatott meg eddig. Ezzel párhuzamosan azt a csatárt, aki egy meccsen két gólt lőtt, azonnal le kell cserélni, mert fejébe szállna a dicsőség, és kultusz alakulhatna ki körülötte.

(...)


https://demokrata.hu/velemeny/jogalkotas-1204360/

Ungváry Zsolt Jobbszél-jegyzete a Demokratában és a demokrata.hu-n.

Oldal:  [1] 2 3 ... 487 488 489