Besúgó, III/III-as, titkos megbízott az esetek döntő részében nem önként lett valaki. Aki ugyanis ki akarta fejezni lojalitását a rendszer iránt, kivenni a részét az „építkezésből” és learatni ennek gyümölcseit, belépett a pártba, és „hivatalosan” szolgálhatta a népi demokráciát. Ők nem is lehettek beszervezett besúgók, hiszen egyfelől kötelességből, elvi alapon, feladatszerűen úgyis jelentettek, másrészt nehezen tudtak konspirálni és titkos információkat kiszedni az „ellenségből”, hiszen tudható volt róluk, hogy részei a rendszernek, aligha velük osztották meg az ellenzéki információkat. Ők élvezték az előnyöket, útlevelet kaptak, pozíciók, fizetés, illetve különleges juttatások formájában nyíltan megkapták, ami a hűségért kijárt.

 

 

CSAK EGY VOLT

A birodalom az egész Földet behálózza. Egy kis csoport rádöbben arra, hogy ez nem volt mindig így, és az embereknek hajdan olyan identitásuk is volt például, hogy ők magyarok...
Az írás a Tiszatájban 1990 áprilisában jelent meg, de talán aktuálisabb, mint akkor.
A novella az alábbiakban olvasható, de megtalálható a Tiszatáj archívumában is:

http://tiszataj.bibl.u-szeged.hu/14327/1/tiszataj_1990_004_008-024.pdf

  

[ Tovább... ]

"A túlságosan kiáradt Tisza elöntötte a Parlament üléstermét is, ezért a képviselők kénytelenek voltak csónakokban ülve leadni szavazataikat. Az újdonsült kormánypártnál ez okozott némi nehézséget, mert fogalmuk sem volt, melyik a folyásirány. Ezért aztán egy hajóban eveztek, nehogy véletlenül valaki rossz felé húzzon. Az elnök állt legelöl, akár egy orrdísz (vagy inkább orrcsúf), kiterjesztett karokkal, mint Leonardo DiCaprio a Titanicban, előtte kedvesei sorban, hiszen végtére is ezért csinálta az egészet."