Kicsit kényelmetlen ülés esett a kampányra szánt pénzekkel dugig tömött zsákokon, de az illúzió kedvéért a támogatók mindig így tárgyaltak. Pedig valamennyien tudták, hogy nem az a néhány köteg bankó számít, amit a hecc kedvéért beletömködtek a zsákokba; ez csak szimbólum. Igazából bankok kompjútereiben tárolt számsorokról van szó, ami még annyira sem valóságos, mint ezek a zöld papírdarabok mindenféle amerikai elnökök képével. Nem véletlen, hogy a dollárok és a választás kimenetele között olyan szoros az összefüggés.

– Voltaképpen teljesen mindegy, ki az USA elnöke – szólt az egyik pénzeszsák, és szórakozottan nézegette az ötvendollároson Grant tábornokot.

– Na de kérem! – tiltakozott látszólag egy másik meghatározó szponzor. – Mégis a világ legnagyobb hatalmáról beszélünk.

– Naná! Senki sem merné kétségbe vonni, mekkora hatalom. Én csak megemlítettem: tök mindegy, ki az elnök. Nem ő oszt, és nem ő szoroz.

– Mégse véletlen, tanult barátom, hogy kiből lesz a prezident. Múltkor például – emlékszem, ugyanígy ültünk a zsákokon, legfeljebb maga az ötdollárost nézegette Lincolnnal – azt mondtuk: mégis disznóság, hogy itt van ez a rengeteg derék színesbőrű választópolgár, és mindig fehér elnöke van az országnak. Legyen már egyszer néger elnök. És lett.

– Mostanában erősen benne van a levegőben a haladás, egyenjogúság, feminizmus, mifene, de még sosem volt női elnök, pedig éppen annyi nő szavazhat, mint férfi. Erre azt mondjuk: legyen tehát nő. Nem baj, ha öregecske, csúnyácska, egy kicsit bolondocska, lényeg, hogy nő.

– Oké, de mi lesz legközelebb?

– Legközelebb lehetne majom. És ha valakit zavar, hogy nincs kellő választási lehetőség, hát tessék: lehet csimpánz vagy orangután. Az előbbi olyan intellektuális, kicsi szemüveges majom. Az orangután olyan idős, kedves bácsika, akit mindenki szeret. Ha meg felforrósodik a nemzetközi helyzet, erőskezű, vad, elszánt vezető kell, akkor találunk egy gorillát.