Hír: Hunnia - 15. rész
(Kategória: Szappanopera (Folytatásos regény))
Küldte: ungvaryzsolt.hu
2008. november 03. hétfő - 13:06:32
ALKOTMÁNYOS KÉRDÉSEK
Ezen hír származási helye: Simon Kiadó és Ungváry Zsolt honlapja
( http://www.ungvaryzsolt.hu/news.php?extend.17 )
(Kategória: Szappanopera (Folytatásos regény))
Küldte: ungvaryzsolt.hu
2008. november 03. hétfő - 13:06:32
ALKOTMÁNYOS KÉRDÉSEK
Forrai jókedvûen, tettvágytól égve ment be a színházba, ahol hetek óta nem járt. A repertoáron levõ darabjai közül kettõben megoldották a helyettesítését, egy pedig elmaradt, a hivatalos kommüniké szerint "a fõszereplõ távolléte" miatt. A jegyeket visszaváltják, vagy másik elõadásra becserélhetõk.
A színész benyitott az öltözõjébe, amit két másik kollégával osztott meg, de az asztalánál, a tükör elõtt, most egy számára ismeretlen fiatalember ült.
- Halihó - köszönt szokott közvetlenségével. - A helyemen ülsz.
Az idegen csodálkozva nézett.
- Ez az én helyem. Az igazgató úr jelölte ki nekem.
- Neked? És akkor én hol öltözzem?
- Kérdezd meg a dirit!
Forrai is ezt tervezte. A színház igazgatója középkorú férfi, korábban maga is játszott és rendezett is több teátrumban. Két éve nevezte ki a fõvárosi közgyûlés kulturális bizottsága. Forraival nem voltak puszipajtások, de a népszerû mûvész a színház húzónevének számított, ezért udvarias távolságtartással kezelte idáig. Most azonban nagyon hûvösen fogadta.
- Hát te? Idetaláltál?
- Akadályoztatva voltam - szólt.
- Láttuk. Hát sok sikert!
- Sok sikert? Mihez?
- Úgy fest, te most egy másik darabban játszol. Az is szerep, de az itteniekkel nem fér össze.
- Ezt hogy érted?
- A két kisebb szerepedet remekül tudtuk pótolni, a Shakespeare-ben pedig már próbál a vidékrõl jött tehetséges kolléga. Talán találkoztál is vele.
Forrai körül megfordult a világ.
- Úgy érted, ki vagyok rúgva?
- Nem, szerintem te zártad ki magadat. Egyetlen munkahelyen sem tûrnék el, ha a képed se tolnád oda hetekig.
- Be voltam zárva a szigetre. A rendõrkordonon mégse törhettem át...
- Pedig manapság ez a módi - mondta az igazgató gúnyosan. - Szerintem játsszál valamelyik etelvári színházban ezentúl. Valami csodaszarvasos darabban - tette hozzá kacagva. - Az a gyanúm, Pesten úgyse találsz olyan színházat, amelyik befogad.
Forrai kinyitotta a száját, aztán becsukta. Cifrát akart mondani, esetleg elsorolni, mi mindenben szerepelt itt, aztán elszégyellte magát a túlzottan pökhendi gondolatok miatt.
- Igen - bólintott váratlanul nyugodtan. - Teljesen igazad van. Köszönöm.
Kilépett, és még az ajtót sem csapta be. Micsoda kétszínû alak is õ, micsoda rossz ripacs, dühöngött magában. Nem lehet félgõzzel csinálni a dolgokat. Eljátsszuk, hogy független, szabad emberek vagyunk, nem függünk kicsinyes, primitív, a nyakunkon élõsködõ alakoktól, korrupt politikusoktól és ostoba fickóktól. Közben meg a biztonságos kis állásunk védelmében hõzöngünk és hergelünk másokat. Nem! Az ember élete és elvei, szavai és tettei nem állhatnak szemben egymással. Ha egyszer elegünk van a megalkuvó, rövidlátó, igénytelen közegbõl és a teljes magyar szabadságot akarjuk megteremteni, akkor nincs más választás, ott kell helytállni, a Hun-szigeten.
Mire kiért az épületbõl, Forrainak készen állt a terve: eladja az autóját. Ezzel néhány hónapra megoldja a megélhetés kérdését, és könnyebb lesz tartania a célt: nem hagyja el a szigetet. Ott fog színházat szervezni, ha kell két színésszel, ha kell díszletek nélkül, de nem függnek a budapesti kultúrlobbitól, a pénzt csak megalázó feltételek teljesítése esetén csorgató, a tehetségtelenséget, az életidegenséget, a devianciát, a nemzetgyalázást támogató politikusoktól, s a hasonló szellemiségû "irányadó" értelmiségtõl.
+++++++++++++
A magyar külügy a megfelelõ diplomáciai csatornákon jelezte a románoknak, hogy a hun-szigeti blokád feloldása után onnan távozó, romániai illetõségû Barabás Hunor veszélyt jelenthet agresszív nacionalizmusával, a szélsõséges magyar sovinisztákkal ápolt jó kapcsolatai miatt. A magyar titkosszolgálatok szívesen a keleti szomszéd rendelkezésére bocsájtják a Barabásról õrzött anyagaikat, ha ezek segítségével közösen felvehetik a harcot a radikális magyar jobboldal ellen. Nem lenne ellenükre, éreztették a magyar külügyi szervek, ha a román hatóságok - például az útlevél bevonásával - megakadályoznák, de legalábbis megnehezítenék Barabás késõbbi kijutását Romániából. Természetesen - ahogy az már lenni szokott - egy ilyen kérést a magyar fél megfelelõen ellentételezne, például nem veti fel a magyar egyetem ügyét, külföldi fórumokon igazolja a román kisebbségpolitika példaértékûségét és az esetleges autonómia-törekvések ellen a leghatározottabban állást foglal mindenütt.
A kérésnek meg is lett az eredménye; a hosszú távollét után hazatérõ Barabást a román határõrök Ártándnál félreállították, s a kellõ várakoztatással együtt járó lélektani hadviselés után - az "ügyek tisztázásáig" - elkobozták az útlevelét.
++++++++++++++
Etelváro n összeült az alkotmányozó nemzetgyûlés, ahol a településenként delegált küldöttek döntöttek a legfontosabb kérdésekrõl. Az államforma - a függetlenségi nyilatkozattal összhangban, s ahogyan ebben hivatalos megerõsítés nélkül is mindenki egyetértett - természetesen királyság lett. Mert ahogyan egy úr van az égben, egy legyen a Földön is. Õsidõk óta adott természetjog ez, a hierarchikus, a Teremtõ köré felépített világrend az emberi társadalomban is a leghatékonyabb és legüdvösebb modell. A magyar nemzet ezerszáz éves kárpát-medencei államisága idején is gyakorlatilag mindvégig királyság volt, csak az elmúlt hatvan év jelentett ez alól kivételt; tönkre is tette erkölcsileg az embereket, soha nem látott mélységbe taszította az ország nemzetközi tekintélyét, életerejét, önbizalmát és öntudatát. A XX. század a maga lehetetlen rendszereivel - ide értve a korábban sosemvolt általános demokráciát is - csak káoszt és siralmat hozott; világháborúkat, mindent felélõ fogyasztói mentalitást, globális összeomlást, fiktív pénzekkel manipuláló gazdasági abszurditásokat. Mindenekelõtt pedig hitetlenséget, és ennek nyomán elképesztõ zsarnokságot; hivatkozzon az bár kommunista utópiára, proletár- vagy néphatalomra, esetleg terror elleni háborúra vagy a szélsõségek elleni küzdelemre. A magyarországi - szinte minden ízében - liberális (illetve magát annak nevezõ, valójában kirekesztõen egyoldalú és intoleráns) média folyvást gúnyolódik az általa anakronisztikusnak tartott királyság iránti nosztalgián. De az angoloknak, spanyoloknak, sõt még a norvégoknak és a svédeknek is van királya, mégsem merné senki lesajnálni ezeket a magyarénál többnyire fiatalabb monarchiákat. (Valójában ez a furcsa látszat-egyenlõsdi az életidegen, hiszen az emberek gondolkodása ma is monarchista. Nem úgy fogalmazódik meg a hatalom kérdése, hogy melyik frakciónak hány tagja legyen, kik üldögéljenek a bizottságokban és ki hány százalékot kapjon, hanem a választás tétje mindenkiben vezérközpontú: Gyurcsány vagy Orbán.) Mivel viszont alkalmas királyi személy nincsen - a Habsburgok szóba se jöhetnek, az egyetlen pozitívuma a XX. századnak, hogy legalább tõlük megszabadultunk - ezért Hunniában a fõhatalom gyakorlására kormányzót választanak.
Ráadásul az uralkodó - aki a Szent Korona nevében és felhatalmazásával kormányoz - nem egyszerûen világi vezetõ, hanem - mint minden valamire való kultúrában - lelki-vallási vezetõ is. Az anyagi és a lelki értékek õre egyazon személy, és minden baj akkor kezdõdött a világban, amikor ezt a kettõt mesterségesen szétválasztották. Amikor a politika többé nem erkölcsi kérdés lett, hanem érdekcsoportok egymásnak feszülése. A jogból, a hatalomból számûzték azt, aki minden jog és hatalom forrása. Így születnek az olyan rémmondatok, miszerint valami lehet erkölcsileg aggályos, de teljesen törvényes. Ilyesmi Hunniában nem fordulhat elõ.
A kormányzó élethossziglan nyeri el mandátumát, de elzavarható vagy lemondhat. Ez - hiába sipákolnak a látszólagos jogvédõk, valójában a jog ürügyén a káoszt elõkészítõk - nem diktatúra még attól, hogy nem bohóckodnak meghatározott idõnként manipulált szavazásokkal. A diktatúrát nem a rendszer, hanem a mûködtetõi szülik.
Hunnia államfelfogása alapvetõen a magyar történelmi hagyományokból indul ki: a jog forrása a Szent Korona, valamennyi polgár szabadsága és méltósága abból eredeztethetõ, hogy a Szent Korona alattvalója. Kiemelt megbecsültséget élvez a család, a vallás, a magyar kultúra, amelybe az irodalomtól, zenétõl és képzõmûvészettõ l kezdve az öltözködésen, étkezési szokásokon és ünnepeken át minden belefér, ami a nemzetet összetartja. Mivel a magyar nemzet jelenleg üldözött a saját hazájában - a Trianonban meghagyott és az elcsatolt területeken egyaránt -, ezért Hunnia feladata a magyar kultúra és civilizáció továbbvitele, emlékének õrzése és ébren tartása, a hagyományok gyakorlása. Ha meg is bolondul a világ - ld. például napjaink pusztító szokásait a drogoktól kezdve a különbözõ szexuális devianciák támogatásáig -, mi akkor is normálisak maradunk.
Az ország zászlaja - a szokásjog által már egyébként szentesítve - az árpád-sávos lobogó, ami már a Képes Krónikában is felbukkan, Attila zászlaján is (1500 éve!) egy fekete madárral - turul? - együtt.
Az országnak saját pénzneme van: hun forint és fillér. 1 hun forint (HFT) = 100 HUF.
Noha Magyarországgal társult viszonyban van - a korábban megkötött kétoldalú megállapodás alapján -, sem az EU-nak, sem a NATO-nak nem tagja.
Lakossága: 100 000 fõ
Az alakuló gyûlésen, Homoki Alíz javaslatára - közfelkiáltással - Székely Leventét választották meg kormányzóvá.
(Amíg elkészül az etelvári rezidencia, családjával továbbra is Mátyáskúton marad.)
++++++++++++++++
Mialatt a nemzetgyûlés ülésezett, Füzeskén polgári körös gyûlést tartottak (a polgári körök megmaradtak, bár egyre gyakrabban nevezték õket hun-körnek), amelyre meghívtak Budapestrõl egy jeles közéleti személyiséget. Minden tekintélye és bölcsessége dacára, õ is beleesett a nagy pesti megmondóemberek önhitt hibájába, s kissé kioktatóan, mint afféle meggondolatlan gyerekeket kezelte a helyieket.
- Nem értem - mondta a moderátornak, s rajta keresztül a harminc-negyven fõs hallgatóságnak -, miért nem hívtak, miért nem kérdeztek több szakembert a mi oldalunkról. Biztos szívesen adtak volna tanácsot, segítséget, hiszen ilyen jelentõs vállalkozásba csak megfelelõ intellektuális háttérrel szabad belevágni. Tõlem sem kértek tanácsot, jóllehet értékes adatokkal és ötletekkel segíthettem volna.
A helybélieknek kicsit rosszul esett a lekezelõ hang, a moderátor azonban megõrizte udvariasságát.
- Nem az volt a célunk, hogy a legjobbakat összegyûjtsük a szigeten. Nem valami Platón-féle filozófusok államát, tökéletes világot akarunk építeni. Meg akarjuk mutatni, hogy átlagos körülmények között is normális emberek normális világot csinálnak. Ha nem telepszenek rájuk paraziták, külsõ hatalmak, fegyveresek, nagytõkések stb. Ez nem a tökéletesség laboratóriuma. Ez egy bolsevikoktól mentes magyar világ.
A neves pesti a fejét csóválta.
- Magyar? Akkor miért hun? Erre feleljen!
- Mert a magyar nevet, a Magyarországot most idegenek bitorolják. Mi visszanyúlunk ehhez az õsi névhez; a világ egyébként is hunokként ismer bennünket, s ezen a néven rettegett tõlünk, amíg erõsek, bátrak és öntudatosak voltunk, amíg nem rajtunk kísérletezgettek, hanem mi lõttük rájuk a nyilainkat Sankt Gallentõl Bizáncig. De azért természetesen magyarok vagyunk.
- Hát a magyar zászló? Azzal mi bajuk van?
- Az égvilágon semmi. Azt is elfogadjuk, tiszteljük, de a trikolór 150 éves. Az Árpád-sáv pedig több, mint ezer. A Himnuszt is tiszteljük, de az egyrészt egy másik állam himnusza, másrészt szintén nem olyan õsi, mint a Boldogasszony anyánk, ami egyelõre Hunnia nem hivatalos himnusza.
- Ez a döntés nem sérti a protestánsokat vagy a nem hívõket? - akadékoskodott a pesti ember.
- Protestánsok errefelé kevesen vannak - vont vállat a moderátor -, de ez egyébként sem a katolikus magyarokról szól. Csíksomlyó is ökumenikus, a magyarok nagyasszonya nem csak a katolikusoké. A nemhívõk érzéseirõl pedig annyit: a magyar himnusz is úgy kezdõdik: "Isten, áldd meg a magyart!". Az nem sérti a nemhívõket? Butaság!
Az est végén mindenkiben maradt egy csöppnyi tüske. A pesti közéleti személyiség kicsit zokon vette, hogy nem ájult el mindenki az õ végtelen tekintélyétõl és bölcsességétõl, a füzeskeiek pedig úgy voltak vele, mint amikor a tévében látható kifestett, kisminkelt, elõnyösen fényképezett bemondónõrõl közelrõl látszik, mennyire jelentéktelen az arca.
++++++++++++
Forra i napokig nem találkozott Anitával, aki - miután a blokádot feloldották - visszatért Budapestre. Egy nap azonban, amikor szokása szerint betért a Palkó Cukrászdába, és két krémesével letelepedett egy sarokasztalhoz, az ablakon át megpillantotta Anitát. A nõ is észrevette, az üvegen keresztül, jelbeszéddel és erõsen artikulált szájmozgással váltottak néhány szót, amelynek keretében a színész invitálta Anitát, hogy jöjjön be, aki némi látszólagos hezitálás után engedett a kérésnek.
- Meghívhatom egy süteményre?
- Inkább egy teára.
- Az is jó. Géza, kérem - szólt a tulajnak. - Egy jó meleg teát a kisasszonynak!
- Nekem ne használja a meleg szót, mûvész úr, mert kiráz tõle a hideg.
- Akkor legyen forró az a tea! Mi szél fújta erre? - fordult Anitához.
- Rájöttem, hogy szeretek itt lenni.
- Pedig sok kellemes emléke nem lehet. Az a néhány nap a blokád idején, amit itt töltött, nem volt épp a legkellemesebb idõszaka a szigetnek. Látná tavasszal. Vagy nyáron, amikor lehet vízisízni a Dunán.
- Azon töprengek, hogy a pesti albérletemet felváltom egy Etelvárival.
- Nocsak? És nem fél a sok emberevõtõl, ahogyan minket lefestenek a sajtóban.
- Az újságok sok hülyeséget írnak.
- Na, ebben egyetértünk. Kivéve a Hunniai Értesítõt! - rikkantott, mert Talabér Gergõ, az említett lap fõszerkesztõje lépett éppen a helyiségbe. - Gyere ide, Gergõ, és meséld el, mit ír az ojság?
- Most minden a nemzetgyûlés határozataival van tele - felelte, és odahúzott egy széket.
- Például? - pillantott rá Anita.
- Például megszûnik a pártfinanszírozás. Eleve se volt sok terük itt a pártoknak, hát eztán még annyi se lesz.
- És akkor hogyan mûködik a politikai rendszer?
- Az önkormányzatokba egyéni jelölteket választanak, az így létrejövõ testületek hozzák a törvényeket (elsõsorban helyi dolgokról, de fontosabb ügyekben szövetségi összehangolással, az önkormányzati delegátusokon keresztül), amelyeket aztán a kormányzó hirdet ki a Szent Korona nevében. A delegátusok választanak végrehajtó hatalmat, amit bármikor leválthatnak (a választók pedig visszahívhatják az önkormányzati küldötteket). A kormányzó gyakorlatilag korlátlan úr, de vele szemben érvényes az ellenállási jog.
- Mint az Aranybullában?
- Pontosan. Azt már remekül kitalálták nyolcszáz évvel ezelõtt. Ha egy kicsit tisztelnénk õseink jogérzékét, Gyurcsány már rég nem lenne sehol. Egyszerûen elsöpörnék. Vagy kerékbe törnék, felnégyelnék... De milyen korccsá is lett a világ! - sóhajtott patetikusan, és karját az ég felé emelte. - Ó, die schöne alte Zeiten!
- Halihó - köszönt szokott közvetlenségével. - A helyemen ülsz.
Az idegen csodálkozva nézett.
- Ez az én helyem. Az igazgató úr jelölte ki nekem.
- Neked? És akkor én hol öltözzem?
- Kérdezd meg a dirit!
Forrai is ezt tervezte. A színház igazgatója középkorú férfi, korábban maga is játszott és rendezett is több teátrumban. Két éve nevezte ki a fõvárosi közgyûlés kulturális bizottsága. Forraival nem voltak puszipajtások, de a népszerû mûvész a színház húzónevének számított, ezért udvarias távolságtartással kezelte idáig. Most azonban nagyon hûvösen fogadta.
- Hát te? Idetaláltál?
- Akadályoztatva voltam - szólt.
- Láttuk. Hát sok sikert!
- Sok sikert? Mihez?
- Úgy fest, te most egy másik darabban játszol. Az is szerep, de az itteniekkel nem fér össze.
- Ezt hogy érted?
- A két kisebb szerepedet remekül tudtuk pótolni, a Shakespeare-ben pedig már próbál a vidékrõl jött tehetséges kolléga. Talán találkoztál is vele.
Forrai körül megfordult a világ.
- Úgy érted, ki vagyok rúgva?
- Nem, szerintem te zártad ki magadat. Egyetlen munkahelyen sem tûrnék el, ha a képed se tolnád oda hetekig.
- Be voltam zárva a szigetre. A rendõrkordonon mégse törhettem át...
- Pedig manapság ez a módi - mondta az igazgató gúnyosan. - Szerintem játsszál valamelyik etelvári színházban ezentúl. Valami csodaszarvasos darabban - tette hozzá kacagva. - Az a gyanúm, Pesten úgyse találsz olyan színházat, amelyik befogad.
Forrai kinyitotta a száját, aztán becsukta. Cifrát akart mondani, esetleg elsorolni, mi mindenben szerepelt itt, aztán elszégyellte magát a túlzottan pökhendi gondolatok miatt.
- Igen - bólintott váratlanul nyugodtan. - Teljesen igazad van. Köszönöm.
Kilépett, és még az ajtót sem csapta be. Micsoda kétszínû alak is õ, micsoda rossz ripacs, dühöngött magában. Nem lehet félgõzzel csinálni a dolgokat. Eljátsszuk, hogy független, szabad emberek vagyunk, nem függünk kicsinyes, primitív, a nyakunkon élõsködõ alakoktól, korrupt politikusoktól és ostoba fickóktól. Közben meg a biztonságos kis állásunk védelmében hõzöngünk és hergelünk másokat. Nem! Az ember élete és elvei, szavai és tettei nem állhatnak szemben egymással. Ha egyszer elegünk van a megalkuvó, rövidlátó, igénytelen közegbõl és a teljes magyar szabadságot akarjuk megteremteni, akkor nincs más választás, ott kell helytállni, a Hun-szigeten.
Mire kiért az épületbõl, Forrainak készen állt a terve: eladja az autóját. Ezzel néhány hónapra megoldja a megélhetés kérdését, és könnyebb lesz tartania a célt: nem hagyja el a szigetet. Ott fog színházat szervezni, ha kell két színésszel, ha kell díszletek nélkül, de nem függnek a budapesti kultúrlobbitól, a pénzt csak megalázó feltételek teljesítése esetén csorgató, a tehetségtelenséget, az életidegenséget, a devianciát, a nemzetgyalázást támogató politikusoktól, s a hasonló szellemiségû "irányadó" értelmiségtõl.
+++++++++++++
A magyar külügy a megfelelõ diplomáciai csatornákon jelezte a románoknak, hogy a hun-szigeti blokád feloldása után onnan távozó, romániai illetõségû Barabás Hunor veszélyt jelenthet agresszív nacionalizmusával, a szélsõséges magyar sovinisztákkal ápolt jó kapcsolatai miatt. A magyar titkosszolgálatok szívesen a keleti szomszéd rendelkezésére bocsájtják a Barabásról õrzött anyagaikat, ha ezek segítségével közösen felvehetik a harcot a radikális magyar jobboldal ellen. Nem lenne ellenükre, éreztették a magyar külügyi szervek, ha a román hatóságok - például az útlevél bevonásával - megakadályoznák, de legalábbis megnehezítenék Barabás késõbbi kijutását Romániából. Természetesen - ahogy az már lenni szokott - egy ilyen kérést a magyar fél megfelelõen ellentételezne, például nem veti fel a magyar egyetem ügyét, külföldi fórumokon igazolja a román kisebbségpolitika példaértékûségét és az esetleges autonómia-törekvések ellen a leghatározottabban állást foglal mindenütt.
A kérésnek meg is lett az eredménye; a hosszú távollét után hazatérõ Barabást a román határõrök Ártándnál félreállították, s a kellõ várakoztatással együtt járó lélektani hadviselés után - az "ügyek tisztázásáig" - elkobozták az útlevelét.
++++++++++++++
Etelváro n összeült az alkotmányozó nemzetgyûlés, ahol a településenként delegált küldöttek döntöttek a legfontosabb kérdésekrõl. Az államforma - a függetlenségi nyilatkozattal összhangban, s ahogyan ebben hivatalos megerõsítés nélkül is mindenki egyetértett - természetesen királyság lett. Mert ahogyan egy úr van az égben, egy legyen a Földön is. Õsidõk óta adott természetjog ez, a hierarchikus, a Teremtõ köré felépített világrend az emberi társadalomban is a leghatékonyabb és legüdvösebb modell. A magyar nemzet ezerszáz éves kárpát-medencei államisága idején is gyakorlatilag mindvégig királyság volt, csak az elmúlt hatvan év jelentett ez alól kivételt; tönkre is tette erkölcsileg az embereket, soha nem látott mélységbe taszította az ország nemzetközi tekintélyét, életerejét, önbizalmát és öntudatát. A XX. század a maga lehetetlen rendszereivel - ide értve a korábban sosemvolt általános demokráciát is - csak káoszt és siralmat hozott; világháborúkat, mindent felélõ fogyasztói mentalitást, globális összeomlást, fiktív pénzekkel manipuláló gazdasági abszurditásokat. Mindenekelõtt pedig hitetlenséget, és ennek nyomán elképesztõ zsarnokságot; hivatkozzon az bár kommunista utópiára, proletár- vagy néphatalomra, esetleg terror elleni háborúra vagy a szélsõségek elleni küzdelemre. A magyarországi - szinte minden ízében - liberális (illetve magát annak nevezõ, valójában kirekesztõen egyoldalú és intoleráns) média folyvást gúnyolódik az általa anakronisztikusnak tartott királyság iránti nosztalgián. De az angoloknak, spanyoloknak, sõt még a norvégoknak és a svédeknek is van királya, mégsem merné senki lesajnálni ezeket a magyarénál többnyire fiatalabb monarchiákat. (Valójában ez a furcsa látszat-egyenlõsdi az életidegen, hiszen az emberek gondolkodása ma is monarchista. Nem úgy fogalmazódik meg a hatalom kérdése, hogy melyik frakciónak hány tagja legyen, kik üldögéljenek a bizottságokban és ki hány százalékot kapjon, hanem a választás tétje mindenkiben vezérközpontú: Gyurcsány vagy Orbán.) Mivel viszont alkalmas királyi személy nincsen - a Habsburgok szóba se jöhetnek, az egyetlen pozitívuma a XX. századnak, hogy legalább tõlük megszabadultunk - ezért Hunniában a fõhatalom gyakorlására kormányzót választanak.
Ráadásul az uralkodó - aki a Szent Korona nevében és felhatalmazásával kormányoz - nem egyszerûen világi vezetõ, hanem - mint minden valamire való kultúrában - lelki-vallási vezetõ is. Az anyagi és a lelki értékek õre egyazon személy, és minden baj akkor kezdõdött a világban, amikor ezt a kettõt mesterségesen szétválasztották. Amikor a politika többé nem erkölcsi kérdés lett, hanem érdekcsoportok egymásnak feszülése. A jogból, a hatalomból számûzték azt, aki minden jog és hatalom forrása. Így születnek az olyan rémmondatok, miszerint valami lehet erkölcsileg aggályos, de teljesen törvényes. Ilyesmi Hunniában nem fordulhat elõ.
A kormányzó élethossziglan nyeri el mandátumát, de elzavarható vagy lemondhat. Ez - hiába sipákolnak a látszólagos jogvédõk, valójában a jog ürügyén a káoszt elõkészítõk - nem diktatúra még attól, hogy nem bohóckodnak meghatározott idõnként manipulált szavazásokkal. A diktatúrát nem a rendszer, hanem a mûködtetõi szülik.
Hunnia államfelfogása alapvetõen a magyar történelmi hagyományokból indul ki: a jog forrása a Szent Korona, valamennyi polgár szabadsága és méltósága abból eredeztethetõ, hogy a Szent Korona alattvalója. Kiemelt megbecsültséget élvez a család, a vallás, a magyar kultúra, amelybe az irodalomtól, zenétõl és képzõmûvészettõ l kezdve az öltözködésen, étkezési szokásokon és ünnepeken át minden belefér, ami a nemzetet összetartja. Mivel a magyar nemzet jelenleg üldözött a saját hazájában - a Trianonban meghagyott és az elcsatolt területeken egyaránt -, ezért Hunnia feladata a magyar kultúra és civilizáció továbbvitele, emlékének õrzése és ébren tartása, a hagyományok gyakorlása. Ha meg is bolondul a világ - ld. például napjaink pusztító szokásait a drogoktól kezdve a különbözõ szexuális devianciák támogatásáig -, mi akkor is normálisak maradunk.
Az ország zászlaja - a szokásjog által már egyébként szentesítve - az árpád-sávos lobogó, ami már a Képes Krónikában is felbukkan, Attila zászlaján is (1500 éve!) egy fekete madárral - turul? - együtt.
Az országnak saját pénzneme van: hun forint és fillér. 1 hun forint (HFT) = 100 HUF.
Noha Magyarországgal társult viszonyban van - a korábban megkötött kétoldalú megállapodás alapján -, sem az EU-nak, sem a NATO-nak nem tagja.
Lakossága: 100 000 fõ
Az alakuló gyûlésen, Homoki Alíz javaslatára - közfelkiáltással - Székely Leventét választották meg kormányzóvá.
(Amíg elkészül az etelvári rezidencia, családjával továbbra is Mátyáskúton marad.)
++++++++++++++++
Mialatt a nemzetgyûlés ülésezett, Füzeskén polgári körös gyûlést tartottak (a polgári körök megmaradtak, bár egyre gyakrabban nevezték õket hun-körnek), amelyre meghívtak Budapestrõl egy jeles közéleti személyiséget. Minden tekintélye és bölcsessége dacára, õ is beleesett a nagy pesti megmondóemberek önhitt hibájába, s kissé kioktatóan, mint afféle meggondolatlan gyerekeket kezelte a helyieket.
- Nem értem - mondta a moderátornak, s rajta keresztül a harminc-negyven fõs hallgatóságnak -, miért nem hívtak, miért nem kérdeztek több szakembert a mi oldalunkról. Biztos szívesen adtak volna tanácsot, segítséget, hiszen ilyen jelentõs vállalkozásba csak megfelelõ intellektuális háttérrel szabad belevágni. Tõlem sem kértek tanácsot, jóllehet értékes adatokkal és ötletekkel segíthettem volna.
A helybélieknek kicsit rosszul esett a lekezelõ hang, a moderátor azonban megõrizte udvariasságát.
- Nem az volt a célunk, hogy a legjobbakat összegyûjtsük a szigeten. Nem valami Platón-féle filozófusok államát, tökéletes világot akarunk építeni. Meg akarjuk mutatni, hogy átlagos körülmények között is normális emberek normális világot csinálnak. Ha nem telepszenek rájuk paraziták, külsõ hatalmak, fegyveresek, nagytõkések stb. Ez nem a tökéletesség laboratóriuma. Ez egy bolsevikoktól mentes magyar világ.
A neves pesti a fejét csóválta.
- Magyar? Akkor miért hun? Erre feleljen!
- Mert a magyar nevet, a Magyarországot most idegenek bitorolják. Mi visszanyúlunk ehhez az õsi névhez; a világ egyébként is hunokként ismer bennünket, s ezen a néven rettegett tõlünk, amíg erõsek, bátrak és öntudatosak voltunk, amíg nem rajtunk kísérletezgettek, hanem mi lõttük rájuk a nyilainkat Sankt Gallentõl Bizáncig. De azért természetesen magyarok vagyunk.
- Hát a magyar zászló? Azzal mi bajuk van?
- Az égvilágon semmi. Azt is elfogadjuk, tiszteljük, de a trikolór 150 éves. Az Árpád-sáv pedig több, mint ezer. A Himnuszt is tiszteljük, de az egyrészt egy másik állam himnusza, másrészt szintén nem olyan õsi, mint a Boldogasszony anyánk, ami egyelõre Hunnia nem hivatalos himnusza.
- Ez a döntés nem sérti a protestánsokat vagy a nem hívõket? - akadékoskodott a pesti ember.
- Protestánsok errefelé kevesen vannak - vont vállat a moderátor -, de ez egyébként sem a katolikus magyarokról szól. Csíksomlyó is ökumenikus, a magyarok nagyasszonya nem csak a katolikusoké. A nemhívõk érzéseirõl pedig annyit: a magyar himnusz is úgy kezdõdik: "Isten, áldd meg a magyart!". Az nem sérti a nemhívõket? Butaság!
Az est végén mindenkiben maradt egy csöppnyi tüske. A pesti közéleti személyiség kicsit zokon vette, hogy nem ájult el mindenki az õ végtelen tekintélyétõl és bölcsességétõl, a füzeskeiek pedig úgy voltak vele, mint amikor a tévében látható kifestett, kisminkelt, elõnyösen fényképezett bemondónõrõl közelrõl látszik, mennyire jelentéktelen az arca.
++++++++++++
Forra i napokig nem találkozott Anitával, aki - miután a blokádot feloldották - visszatért Budapestre. Egy nap azonban, amikor szokása szerint betért a Palkó Cukrászdába, és két krémesével letelepedett egy sarokasztalhoz, az ablakon át megpillantotta Anitát. A nõ is észrevette, az üvegen keresztül, jelbeszéddel és erõsen artikulált szájmozgással váltottak néhány szót, amelynek keretében a színész invitálta Anitát, hogy jöjjön be, aki némi látszólagos hezitálás után engedett a kérésnek.
- Meghívhatom egy süteményre?
- Inkább egy teára.
- Az is jó. Géza, kérem - szólt a tulajnak. - Egy jó meleg teát a kisasszonynak!
- Nekem ne használja a meleg szót, mûvész úr, mert kiráz tõle a hideg.
- Akkor legyen forró az a tea! Mi szél fújta erre? - fordult Anitához.
- Rájöttem, hogy szeretek itt lenni.
- Pedig sok kellemes emléke nem lehet. Az a néhány nap a blokád idején, amit itt töltött, nem volt épp a legkellemesebb idõszaka a szigetnek. Látná tavasszal. Vagy nyáron, amikor lehet vízisízni a Dunán.
- Azon töprengek, hogy a pesti albérletemet felváltom egy Etelvárival.
- Nocsak? És nem fél a sok emberevõtõl, ahogyan minket lefestenek a sajtóban.
- Az újságok sok hülyeséget írnak.
- Na, ebben egyetértünk. Kivéve a Hunniai Értesítõt! - rikkantott, mert Talabér Gergõ, az említett lap fõszerkesztõje lépett éppen a helyiségbe. - Gyere ide, Gergõ, és meséld el, mit ír az ojság?
- Most minden a nemzetgyûlés határozataival van tele - felelte, és odahúzott egy széket.
- Például? - pillantott rá Anita.
- Például megszûnik a pártfinanszírozás. Eleve se volt sok terük itt a pártoknak, hát eztán még annyi se lesz.
- És akkor hogyan mûködik a politikai rendszer?
- Az önkormányzatokba egyéni jelölteket választanak, az így létrejövõ testületek hozzák a törvényeket (elsõsorban helyi dolgokról, de fontosabb ügyekben szövetségi összehangolással, az önkormányzati delegátusokon keresztül), amelyeket aztán a kormányzó hirdet ki a Szent Korona nevében. A delegátusok választanak végrehajtó hatalmat, amit bármikor leválthatnak (a választók pedig visszahívhatják az önkormányzati küldötteket). A kormányzó gyakorlatilag korlátlan úr, de vele szemben érvényes az ellenállási jog.
- Mint az Aranybullában?
- Pontosan. Azt már remekül kitalálták nyolcszáz évvel ezelõtt. Ha egy kicsit tisztelnénk õseink jogérzékét, Gyurcsány már rég nem lenne sehol. Egyszerûen elsöpörnék. Vagy kerékbe törnék, felnégyelnék... De milyen korccsá is lett a világ! - sóhajtott patetikusan, és karját az ég felé emelte. - Ó, die schöne alte Zeiten!
Ezen hír származási helye: Simon Kiadó és Ungváry Zsolt honlapja
( http://www.ungvaryzsolt.hu/news.php?extend.17 )