Vannak úgynevezett női regények. Általában szerelemről, romantikáról vagy kifejezetten női témákról szólnak.

Ez egy férfi regény.

„A regény mindig fikció, mese, nem érdemes túlragozni vagy irreálisan nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Egy-egy vers ugyan kirobbantott forradalmakat, de alapvetően az irodalom élvezete magányos, privát műfaj. Leginkább pedig önkéntes. A gyerekek számára ugyan vannak kötelező iskolai olvasmányok, de ez az összes többi esetre nem igaz: egyáltalán nem kötelező elolvasni, sem véleményt alkotni róla.

Az irodalom szélsőséges. Felnagyít, karikíroz, meghamisít, kitalál. Olykor durván fogalmaz, máskor téves következtetésekre jut vagy szándékosan torzít. (…)

A téma évekkel korábban fogalmazódott meg bennem, és el is kezdtem írni. Közben Magyarországon lezajlott egy kormányváltás, ami óhatatlanul átértelmezi a szöveg egyes részeit. Ám itt nem konkrét, napi politikáról van szó, hanem szimbolikus, elvi kérdésekről. És egy bibliai idézetről, Szent Páléról, ami nem válhat korszerűtlenné – hiszen az Isten örök és változatlan, tehát tanítása is az –, ezért el kell fogadnunk, legfeljebb valahogyan a saját életünkre és világunkra vonatkoztathatjuk.

Nem kívántam politikai mintát alkotni, egy ötletet vittem tovább, amely szerint a pártrendszer alakulhatna úgy is, hogy nemi alapon rendeződik el a tagság. Egyértelmű volna és logikus. De aligha hozna el egy boldogabb, működőbb, vidámabb társadalmat.”

(részlet a regény előszavából)


Részlet a regényből:

Ludwig atya magához vette az asztalról a Bibliát, kinyitotta a könyvjelzőnél. Szemüvegét feltolta a homlokára.

            – Pál apostol írta. „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a férjeteknek, amiképpen illik az Úrban.” Ilyen egyszerű. Ez a nő feladata a családban.

            – Engedelmeskedni? – tiltakoztak a lányok. – Ez már nagyon elavult, atya.

             – A Szentírás nem avulhat el. Az isteni tanításban nincsen idő. Nincsen fejlődés vagy elmaradás.