19.
„Bizonyos vagyok benne – von tanulságot Perintfalvi Rita –, hogy Magyarország ébredésében és az elnyomó hatalom lerázásában kulcsfontossága lesz azoknak a nőknek, akik nem hiszik el azt, hogy a hatalom bármit megtehet velük.”
Ez csakugyan borzasztó. Önkényurak járják a pusztákat, és végigkézcsókolják a magyar nőket, mígnem akad végre néhány hős amazon, aki fellázad eme brutalitás ellen. Így utólag talán még örülhetünk is, hogy például a felszabadító dicsőséges szovjet hadsereg katonái nem kézcsókkal alázták és abuzálták sorra a magyar nőket, hanem megtalálták ennek kellően kommunista és haladó módozatát.
Azért ne feledjük, hogy a mi kultúránkban mély hagyományai vannak a kézcsóknak. Még pár évtizede is elvárták a gyerekektől, hogy kezit csókolommal köszönjenek. Ebből maradt meg a csókolom. (A felnőtteknek így köszöntem, de a nőknek – különösen az idősebbeknek – a mai napig. Lehet, hogy ez is zaklatás?)
Nem csak magyar szokás ez, a – ma már csak filmekből és regényekből ismert – „kisztihand” eredete az osztrák „küss’ die Hand”.
De nem jobb a „szervusz” sem, mert ez meg szolgát jelent latinul („alászolgája!”), a demokratikus korszellemnek vállalhatatlan.
Ungváry Zsolt írása a mandiner.hu-n.
