Félelmetes divat kezdett elharapódzni Bergengócia közéletében. Barátok, rokonok, ismerősök, sőt ismeretlenek is találkozáskor karjukat üdvözlésre emelve, hangos „Ave Caesar!” kiáltással köszöntötték a másikat. A szokás begyűrűzött az iskolákba, futballpályákra, hivatalos intézményekbe. Megtörtént, hogy egy képviselő az országgyűlés elnökéhez intézte e szavakat.

Az egész skandalum nagy visszhangot váltott ki a médiában. Publicisztikák tömege íródott, interjúk, elemzések és feltáró riportok születtek arról, hogy Caesar (Caius Iulius) zsarnokságot vezetett be, önként és büszkén viselte a diktátor címet, ami alkalmatlanná teszi arra, hogy felvilágosult, demokratikus korunkban példaként tekintsünk rá. A gall háborúk során – Plutarkhosz szerint – háromszáz törzset igázott le, egymillió embert eladott rabszolgának, az elesettek száma hárommilliót tett ki. (Még ha tudjuk, hogy Plutarkhosz hajlott a túlzásokra, akkor is vérlázító egy ilyen történelmi alak piedesztálra emelése.) Önhittségére, „mindenhez értésére” jellemző, hogy a naptárba is belekotnyeleskedett és beiktatott egy 445 napos évet, csak hogy diktatúráját meghosszabbítsa.

(...)

https://demokrata.hu/velemeny/ave-943408/

Ungváry Zsolt Jobbszél-jegyzete a Demokratában és a demokrata.hu-n.