Napok óta mindenki a különleges prófétáról beszélt, aki azt állította magáról, hogy ő az Isten fia. Amikor megérkezett a városba, híre futott, hogy a főtéren beszélni fog. Mozi, színház és diszkó híján a helyiek minden hasonló programot lelkesen fogadtak, így nem meglepő, hogy a meghirdetett időpontban jó százan verődtek össze. A próféta a bűnbocsánatról, a szeretetről, a jövendölések beteljesüléséről, Isten országának közelgő eljöveteléről beszélt. A lakosság egy darabig hallgatta, de ezek a kérdések nem keltették fel igazán az érdeklődésüket. Amikor a názáreti egy igen mélyenszántó bölcsesség után hosszabb hatásszünetet tartott, az első sorból odakiáltott neki a városi kocsmáros, aki szerette zavarba hozni az embereket.

-Azt mondod, te vagy az Isten fia?

Jézus lehunyta a szemét.

-Így van – szólt csendesen.

-Akkor te mindent tudsz a világról.

-Te mondád…

-Nos, áruld el nekem, milyen alakú a Föld?

A názáreti felvonta a szemöldökét, tekintete egy pillanatig elkalandozott.

-Van ennek jelentősége? – kérdezett vissza végül. – Az üdvösség nem ezen múlik.

-De minket ez érdekel – erősködött a kocsmáros, helyeslő morajlás közepette.

Jézus sóhajtott.

-A Föld gömb alakú. Nem pontosan, a forgástengely végében lévő két sarkon egy kissé lapított, de alapvetően gömbölyű…

A tömeg hahotázva fogadta.

-De hiszen akkor leesnénk róla.

-Nem esnénk – folytatta türelmesen a próféta -, mert a gravitáció miatt…

Ez már nem érdekelte a helybélieket, újabb problémát vetettek fel.

-Mi annak a magyarázata, hogy az ember hasonlít a szüleire? Nekem szakasztott olyan az orrom, mint apámnak, ellenben a szomszéd fia az ő apjára hasonlít. A testvéreken is látszik a rokonság… Miért?

-Erre a gének adnak magyarázatot. Valamennyien huszonhárom pár kromoszómával bírunk, az egyik felük anyai, a másik apai ágról. A DNS szálakba kódoltan ott vannak azok az információk, amelyek felelősek a külső és belső tulajdonságainkért, a hajszínért, a betegségekért…

E ponton fütyülni kezdtek.

-Nem értjük! Hagyja abba! Kóklerség! Nagyképűség! – kiabáltak. – Hol látszik az a gén?

-Azt mondja a görög Pithagorasz – szólalt meg az első sorban egy komoly férfiú -, hogy a derékszögű háromszög befogóira emelt négyzetek területének összege megegyezik az átfogóra emelt négyzet területével. Tudunk is olyan számhármasokról, ahol ánégyzet plusz bénégyzet kiadja a cénégyzetet. De vajon a harmadik hatványokkal számolva van-e ilyen számhármas?

Jézus dühösen szusszantott.

-Nézzétek inkább a mező liliomait…

-Nem tudsz válaszolni? És még te állítod magadról, hogy az Isten fia vagy? Az Isten fiának tudnia kell, léteznek-e ilyen számhármasok.

-Évszázadok múlva egy Fermat nevű matematikus is felteszi ezt a kérdést, de nem tud rá válaszolni. Én természetesen tudok. Nem léteznek ilyen számhármasok. Na de azt tudtátok-e, hogy boldogok azok, akik sírnak, mert vigaszt találnak, és ha megdobnak kővel, dobd vissza…

-Miért nem hamvad el a Nap? Már évszázadok óta ég egyfolytában, régen ki kellett volna hunynia. Honnan van ennyi fa?

-A Napban nem fa ég el, hanem hidrogén atomok alakulnak héliummá, és a magfúzióból eredő energia…

-Ezt most találod ki!

-Mi könnyebb: azt mondani, hogy a Nap valójában egy hatalmas atomerőmű, vagy azt mondani a bénának, hogy kelj fel és járj?

-Na, ha a béna elindul, az komoly dolog.

-Hát akkor mondom ennek a bénának: dobd el botodat, és menj!

-Hú, emberek, elindult a béna. Ez már valami!