-Hová indul, szomszéd, ilyen lelkesen?
-Megyek a Tescóba. Nem tart velem?
-Nincsenek ott nagyon sokan?
-Hát, mostanában rákapott a család, az ismerősök is. De megéri! Jöjjön bátran, és szóljon a haveroknak! Láttam, elég sokan laknak itt.
-Nagy a rokonság. És milyen kajákat tartanak?
-Ó, mindent, mi szem szájnak ingere. Vannak különböző kekszek, piskóták. Aztán sajtok rogyásig. Zöldség, gyümölcs. Sőt még újságok és könyvek is. A fiam szinte falja őket.
-Azt hallottam, bélsárral szennyezett húst találtak a napokban...
-Az minket nem zavar. Nem eszünk húst. Gondolom, maga sem él vele, szomszéd.
-A szalonnát elrágcsálom… Visszatérve az áruházra: állítólag nincs valami túl nagy tisztaság…
-Mitől ilyen finnyás?
-Úgy mesélik, dioxinos a tojás…
-Azt elkerülöm nagy ívben. Máskülönben viszont elképesztő bőségben áll a kaja, lefogadom, maga olyat még nem pipált! Lehet tobzódni a liszt és a búzadara környékén. Az egyik öcsém mesélte, milyen remek krumplit fogott ki a múltkor.
-Szereti a krumplit?
-No, csak úgy csipegetett belőle. Igazából a trappista meg az ementáli a kedvence. Az asszonynak is. Hozott belőle a porontyoknak, azokat még nem engedjük a Tescóba.
-Veszélyes hely?
-Tulajdonképpen nem nagyon bántanak minket. Szinte már ott lakunk. Akkora tömeg van néha, hogy tülekedni kell a pultoknál. Én ezért inkább a raktárba megyek. Onnan diszkont-áron jutok a legjobb falatokhoz.
-Diszkont-áron?
-Ez csak olyan poén. Ugyanannyiba kerül, mint a vásárlótérben. Csak kisebb a kockázat. Ha odakint meglát valaki, pláne, ha nő, sikongat és ugrál. Nagy felhajtás van, izgalom. A raktárban nem mozog annyi ember.
-És macska?
-Előfordul. De hát kockázat nélkül nincs üzlet!
-Nézze csak, bedobtak hozzánk egy újságot. „Egérinvázió a Tescóban.” Erről mi a véleménye?
-Egye meg, szomszéd, cin-cin!
-Várjon, szomszéd, ne rohanjon úgy. Megyek én is. Csak még elhívom a pereputtyot, cin-cin.