A kezembe került Bárdos Andrásnak Vágó Istvánról szóló könyve; 250 oldal, 3490 Ft, nagyon rosszul megírt, valójában néhány igénytelen interjúnyi az egész, ezért eszükbe ne jusson megvenni. De sokat elmond a liberálisok emberképéről, ezért zanzásítva összefoglalom kizárólag a Demokrata olvasóinak:
-Itt ül velem szemben a nagy kvízmester, dohányzik orrba-szájba, vedeli a kávét, és ha nem beszélgetünk akkor egyfolytában az interneten lóg. István, te tényleg olyan baromi nagy zseni vagy, mint az köztudott?
-Ha azt veszem, hogy rajtam kívül mindenki komplett hülye, akkor talán igen. Intelligens, türelmes, liberális ember vagyok. Csak annyit szeretnék, ha mindenki úgy gondolkodna, ahogy én. Akkor csupa jó gondolat lenne, nem volna veszekedés. Ámbátor roppantul szeretek veszekedni, mert a végén lehet ordibálni. Én mindig ordibálok.
-Igaz, hogy mindenkivel összevesztél?
-Nehéz csupa analfabéta tökfej között dolgozni. Vitray például tönkretette a magyar televíziózást, engem ott gáncsolt, ahol tudott. Egri János nagy ellenségem régről, most már nem beszélek Rózsa Gyurival se, Fábryval natürlich nem, de őrzök néhány húsz-harminc éves sérelmet többekkel kapcsolatban. Tulajdonképpen téged is utállak.
-Nem őrölt fel, hogy ekkora lángelme létedre csupa testi-lelki hulladék között éld le az életed?
-De, felőrölt. Az emberek ostobák. Te se bírtad megjegyezni, hogy ne hozzál a nejemnek vágott virágot, mert a pofádba nyomom, hogy belefulladsz.
-Mi a titkod, István?
-Látod azt a követ a négy plazmatévé között? Na, az a bölcsek köve. Nálam van. De én nem hiszek az ilyen alkimista homeopátiás ufódolgokban, ezért most ünnepélyesen be is veszem, és iszom rá abból a főzetből, amit jobbikosok porrá tört lábszárcsontjából készített a feleségemnek Havas Henrik, amikor udvarolt neki. Mert én szabadelvű mandró vagyok, de ezeket a szélsőséges, kirekesztő, intoleráns, nagypofájúakat mind jól… (Itt hirtelen megüti a guta. Snitt.)