Az utóbbi időben az ebek különböző érdekképviseleti szervei többször is hevesen tiltakoztak amiatt, hogy a „kutya” szó olykor a szövegkörnyezetben pejoratív jelentéstartalmat kap, súlyos előítéletek meglétéről árulkodik. „Kutyául érzem magam”, sóhajt, aki borzasztó állapotba került. „Na, ez nem kell a kutyának sem”, mondják a teljesen haszontalan, dolgokról. „A kutya ugat, a karaván halad”, vagyis szegény kutyák hiába beszélnek, annak semmi értelme, senki se kíváncsi rájuk. Rettenetes diszkrimináció. A „kutyagumi” gusztustalan képzeteiről, vagy a dühünkben elkiáltott „A kutyafáját!” káromkodásról már jobb nem is beszélni. „Ott van a kutya elásva” – ez egyenesen szegény párák halálát, temetését említi könnyedén. „Az egyik kutya, másik eb” lesajnáló, degradáló mondás pedig egyszersmind az „eb” szót is szalonképtelenné teszi. A megoldás az lehetne a kutyák megbízott képviselői szerint, hogy – utalva a származásra – a jövőben „farkas”-t kell írni és mondani a kutya vagy az eb helyett. Aki vét e szabály ellen, büntetőjogi felelősséggel tartozik érte.
Ezt a megoldást azonban váratlan hevességgel kikérték maguknak a farkasok. Igaz, nekik is adódtak problémáik a saját nevükkel, mert megannyi tréfa és ízléstelenség kapcsolódott hozzá, mivel sokan a férfi nemi szervre asszociáltak ezt hallván. Sőt, az „állat” megnevezés ellen is tiltakoztak. A „te állat!” ugyanis kifejezetten durva sértésnek számít. Voltaképpen – elkerülendő a diszkriminációt – embernek kellene őket hívni.
Így aztán ezentúl a farkas betűsor a kutyát, az ember pedig a farkast fogja takarni. Igen ám, de mi legyen a kutya szavunkkal? Erre is született logikus megoldás. Azt fogja jelenteni, hogy meleg van (megvannak ennek a hagyományai, ld. kutya meleg, azaz kánikula.), mivel időközben a meleg szavunk úgyis jelentésmódosuláson ment át. „Kutya időben az ember meleg farkast látott” magyar fordítása tehát így hangzik: Nagy melegben a farkas észrevett egy saját neméhez vonzódó kutyát.