A Magyar vándor című filmben a hét vezér – miközben végigrobog a történelmen – összetalálkozik az álruhás Mátyás királlyal, akiről persze nem tudják, kicsoda. A dicső Hunyadi tesztelni, provokálni próbálja őket, és egyre csúnyábbakat mond saját magáról. („Gonosz, műveletlen király. Sanyargatja a népet. Senkinek sincs akkora orra, mint neki. Mátyás az orrkirály. Nem csodálkoznék, ha azt mondanák: Le Mátyással!”)
A vezérek, akik koruknál fogva mit sem tudhatnak kései utódukról, egyre bőszebben hallgatják az ismeretlen szidalmait. Végül egyikük megragadja az uralkodót alakító Helyey László grabancát, s így szól: „Egyre szimpatikusabb nekem ez a Mátyás!”
Lélektanilag hasonlóan működik a magyar kormány, és különösen Orbán Viktor ellen indított hadjárat itthon és külföldön, azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy itt nem saját magát ostorozza a delikvens, hanem Tökmag Jankók (valamint Kingák, Dánielek és Martinok) lesnek dőltére. Válogatottan tenyérbemászó alakok (csak a heccelés kedvéért néhány név: Konrád, Haraszti, Bolgár), újságok (Népszabadság, Népszava), egykori cenzorok, bolsevikok, sőt SZDSZ-esek (tehát a magyar nemzet színe-java) uszulnak rá „Mátyásra”, s mondanak egyre vadabbakat, egyre cifrábbakat. Nem tudják, amivel pedig már Piszkos Fred is tökéletesen tisztában volt: minél népszerűtlenebb és undorítóbb valaki, a bírálata annál hiteltelenebb, sőt annál rokonszenvesebbé teszik a megtámadottat. Úgyhogy ha valakinek eddig kétségei lettek volna, hogy Orbán jó úton jár, most éppen azoktól kapja a legtöbb muníciót, akik el akarják veszejteni: a közpénzekből gusztustalanul sokat felmarók, az eddig indokolatlanul nagy befolyással bírók, a tévedhetetlenül mindig hazánk ellen állást foglalók bírálataiból. „Szeressen téged a Heller Ágnes!”, kiálthatjuk az átkot, s ennek a fordítottja logikusan áldást jelent.
Minél többet ordítják ezek, hogy „Le Orbánnal!”, az épeszű ember annál inkább így szól: „Egyre szimpatikusabb nekem ez az Orbán.”