Termékek
| Kategória - Ungváry Zsolt könyvei | |
 | |
    | |
| Megnevezés | Magyar Monte Cristo (MMC) - ELFOGYOTT |
| Szerző | Ungváry Zsolt |
| Kép |
 |
| Részletek | Megbûnhõdik az ávósból lett vállalkozó, a besúgóból lett újságíró, a párttitkárból lett újgazdag. A hajdani, elítélt forradalmár visszatér, hogy büntessen és jutalmazzon. A Magyar Monte Cristo Dumas hõsének hazai megfelelõje. Ménessi Csabát az 1956-os forradalomban betöltött szerepe miatt börtönbe zárják. Késõbb kiszabadul és nyugatra szökik. Hajdani elárulói itthon szép karriert futnak be, kibõl újságíró, kibõl milliomos lesz; a feljelentõ feleségül veszi Ménessi egykori menyasszonyát. Ám ekkor, a kilencvenes években, megjelenik a rejtélyes és dúsgazdag Michael Cristopher. Minden gazember a saját sorsában hordozza önnön büntetését. Monte Cristo haragja elõl senki sem tud elrejtõzni. A könyv a képzelet szülötte. De jólesik elolvasni! Részlet a regénybõl: Balla Miklós az Üllõi úttól néhány háznyira beszélgetett társaival. Hátára vetette a fegyverét, és azt a kis süteményt majszolta, amit édesanyja juttatott el hozzá aznap reggel. -Tudjátok - magyarázta mosolyogva -, én olyan mama kedvence vagyok. Anyukám be akart zárni a fürdõszobába, de ez már nem sikerült neki, úgyhogy eljöttem. Persze rájött, hol lehetek, s képes volt megkeresni, hogy valami kis hazait tömjön belém. Nagyon finom - kínálta a többieket is. Az utcán közben a kora délelõtti idõpontnak megfelelõen emberek jöttek-mentek. Többségük sietve, mintha kicsit közelebb haladt volna a házak falához, mint egyébkor, de néhányan megálltak beszélgetni a harcosokkal, megveregették a vállukat. -Milyen volt a tûzkeresztség, Gyerek? - veregette meg Balla vállát egy fiatalember. Itt nem nagyon tudták egymás nevét, mindenkire ráragadt valami elnevezés. A különös az volt, hogy itt, ahol annyi fiatal srác, valóban igazi gyerek fogott fegyvert, a huszonéves Ballát kölyökképe miatt mégis e szóval különböztették meg. -Visszajönnek, Bajusz? - kérdezte Balla. -Még ki se mentek - nevetett a másik. Hirtelen furcsa kopogás ütötte meg a fülüket. Az immár tapasztalt harcosokká vált felkelõk rögtön rájöttek a zaj eredetére. Valahonnan lövéseket adtak le rájuk; golyók csapódtak a házfalakhoz, az úttesthez. Földre vetették magukat, és tüzelõállást foglaltak. Keresték az orvlövész fészkét. -Onnan jött! - hallatszott a kiáltás az egyik körúti ház második emeleti ablakára mutatva. -Megsebesült valaki? - kérdezte Bajusz. -A Gyerek! - szólt egy alig mutáló hangocska, s tragikusságában is volt valami komikus abban, hogy a tizennégy év körüli fiú "gyerek"-nek nevezte az egyetemistát. Balla a hátán feküdt, karjait szétvetve, de kezében még görcsösen szorongatva a süteményt. Mellén vörös folt terebélyesedett egyre, s nyomon követhetõen itatta át ruhájának mind nagyobb darabját. Szájából halk, szinte bocsánatkérõ hörgés tört fel, aztán feje oldalra konyult. -Elkapjuk! - kiáltott fel valaki a körben hasalók közül. Ötfõs csoport élén nyurga ifjú szaladt át a túlsó oldalra, s berontottak a kapualjba. Kettesével vették a lépcsõfokokat, de a fordulóknál megtorpantak, szabályszerûen biztosították magukat, s csak akkor folytatták az utat, amikor kivédték a várható veszélyt. A lepusztult, kilazult korlátú gangon még óvatosabban araszoltak végig. Egy-egy fegyveres megállt a fõ- illetve a melléklépcsõnél. -Ez az! - állította meg két társát a magas. -Biztos? -Mindjárt kiderül. Álljatok félre! Oldalra húzódtak, a nyurga pedig lábával berúgta az ajtót, s egy ugrással a szobában termett. Géppisztolyát maga elé emelte, de nem kellett használnia. Az orvlövész messzelátóval figyelte az utcát, fegyverét a földre támasztotta. A fiatalember gyors mozdulattal felkapta a géppisztolyt, de addigra már társai is benyomultak a lakásba. A férfi, akit találtak, a zajra ugyan megpördült a sarkán, s fegyvere után kapott, de elkésett. Öt géppisztoly szegezõdött rá, s noha támadói együtt is talán alig voltak nála idõsebbek, kissé megszeppenten nézett velük farkasszemet. -Megölnek? - kérdezte ijedten. -Az a legkevesebb - heveskedett a legfiatalabb. A nyurga azonban félrelökte társát. -Nem vagyunk gyilkosok. A forradalom gyõzött, maguk pedig bíróság elõtt fognak felelni azért, amit tettek. -Miféle bíróság? - kiáltott az ÁVH-s férfi. - A te bíróságod, öcsi? -A felszabadult nemzet bírósága. -Itt én képviselem a törvényt. Ti ellenforradalmárok vagytok. Lógni fogtok valamennyien. -Az ÁVH-t feloszlatták. -Kicsoda? -Nagy Imre, a minisztertanács elnöke. -Ki az a Nagy Imre? - kacagott a férfi, s próbált pár lépést közeledni. A nyurga nekiszegezte a géppisztolyát. -Ne kísérletezzen trükkökkel! Letartóztatjuk, és elkísérjük. Nem tehet ellene semmit. -Nem? - ordított eszelõsen a férfi. - Nem? Egyetlen nagyívû ugrással átvetette magát az ablakon. Az öt fiatal rögtön ott termett. Az ÁVH-s a járdán feküdt kiterülve. Néhányan már körül is vették, de mozdulataikból ítélve halottnak nyilvánították. A különítmény visszatért a Corvin közbe. A nyurga beszámolt a történtekrõl. -Okosan viselkedtél - dicsérte meg Bajusz. - Hogy hívnak? -Niklai Domonkos. A Gyerekkel mi van? -Meghalt. -Eltemetjük ? -Épp itt van valami barátja. Azt mondta, elviszi az édesanyjához a holttestet. |
| Feladó | ungvaryzsolt.hu |
| Oldalak száma | 275 |
| Ár | HUF 1,400.00 |
| Megtekintve |    |
| Megrendelés menete |
